ÿþ<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//IETF//DTD HTML//EN"> <html> <head> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=windows-1250"> <title>Újrakutatott barlang</title> <Base target="body"> <LINK REL=STYLESHEET TYPE="text/css" HREF="../bebte1.css"> </head> <body> <div style='font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman"'> <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tr> <td valign="bottom" bgcolor="#FFFF00"><font color="#080400"><B>Egy újrakutatott barlang - SátorkQpusztai kincsek</B></font></td> <td valign="bottom" width="15"><img src="../df.gif" width="15" height="15"></td> </tr> <tr> <td> <br> <br> <P align="center"><B>EGY ÚJRAKUTATOTT BARLANG</B><br> SátorkQpusztai kincsek<br> <I>(Megjelent az Élet és Tudomány 2006. június 23-i számában)</I> <p align="justify"><img src="satorkocikk.jpg" align="left" hspace="10" vspace="5" border="0"> <P align="justify"><B>A nemzetközi barlangkutatás az elmúlt években szenzációs felfedezéseket tett. Vagy épp olyan eredményekkel büszkélkedhet, mint például az, hogy barlangászok 2000 méternél is mélyebbre jutottak le. A még ismeretlen üregek száma szinte felbecsülhetetlen. A kutatókat azonban nem csupán egy új barlang felfedezése hozhatja lázba, hanem egy már közismert üregrendszerbQl elQkerülQ, ez idáig elveszettnek hitt ásvány- és képzQdménytípusok. A jelenleg 324 méter hosszúságú és 45 méter függQleges kiterjedésq SátorkQpusztai-barlangban pontosan ez történt.</B> <P align="justify">A barlangot magában foglaló 307 méter magas Nagy Strázsa-hegy Esztergomtól délkeletre található, egy északnyugat délkeleti csapású hegyvonulat tagjaként. Délkeleti folytatásában a Pilis magasabb régióihoz csatlakozó 424 méteres Fehér-szirt és az 507 méteres Kétágú-hegy emelkedik. TQlük északkeletre kis kiterjedésq medenceterület, majd a Szentendre Visegrádi-hegység vulkáni kQzetekbQl felépült hegyei következnek, délnyugat felé pedig a Dorogi-medence határolja. <P align="center">A prototípus <P align="justify">A SátorkQpusztai-barlang bejárata 1944-ben nyílt meg az akkoriban német fennhatóság alatt mqködQ honvédkincstári mészkQbányában, azonban elsQ bejárására csak 1946-ban került sor. A felfedezés öt dorogi fiatal természetjáró  Krampe Géza, Legény Károly, Várhidi RezsQ, Várhidi Károly és Virágh Imre  nevéhez fqzQdik. Az Q tájékoztatásuk alapján Jakucs László  akkor egyetemista, késQbb a Szegedi Tudományegyetem karsztmorfológus professzora  is bejárta a barlang felsQ szintjét, majd 1946 augusztusában Venkovits Istvánnal és Nick Matilddal együtt nézte át a járatok nagy részét. A megismert üregeket a Földtani Intézet megbízásából felmérték, s meghatároztak számos kristályképzQdményt kémiai és ásványtani szempontból. <P align="justify">Jakucs László még abban az évben elkészítette a barlang háromdimenziós gipszmodelljét, s az üregrendszert az akkori ismeretek alapján a hévizes barlangkialakulás prototípusának tekintette. P volt az elsQ, aki a barlang keletkezésében, illetve a gipszképzQdmények kialakulásában a kénsavnak jelentQs szerepet tulajdonított. Az ismeretterjesztQ cikkek nyomán a barlang hamarosan világhírnévre tett szert, méltán: ilyen kiválásokkal ékesített járatrendszert másutt akkoriban még nem találtak. <P align="justify">A barlang felfedezését követQ 40 év nagyrészt a pusztításokról és az ellenük folyó védekezésrQl szólt, és csak kis részben a feltárásokról. Ugyan Benedek Endre bányafQmérnök és az általa vezetett dorogi Kadi Ottokár Barlangkutató Csoport mindent megtett a képzQdmények megóvásáért, a pusztítás erQsebb volt, s a rongálók is többen voltak, mint a barlangot védelmezQk. A bejáratot páncélajtóval zárták le. Ezt többször feltörték, s újabb és újabb ékességétQl fosztották meg a barlangrendszert. Mire az 1980-as évek végére a védettség és védhetQség foka megfelelQ szintre emelkedett, a kutatók azzal a szomorú ténnyel szembesültek, hogy a barlang képzQdményeinek 80 százaléka odaveszett. A 1990-es éveket egyértelmqen a  helyreállítás évtizedének nevezhetjük. Az eltqnt képzQdményeket, nyilvánvaló, nem pótolhatták, ám a még meglévQket letisztították, a bontási és robbantási törmelék egy részét pedig kitermelték. A barlang szakszerq és szervezett bemutatása sokat javított a helyzeten. <P align="center">A törmelékkupac kincsei <P align="justify">A SátorkQpusztai-barlangban az újabb, mindenre kiterjedQ  kutatóbejárásokra 2005-ig kellett várni. Ma már tudjuk, hogy Jakucsék véleményformálása  és ez semmit sem von le érdemeikbQl  sokkal inkább az akkori tudományos ismeretek és személyes benyomások alapján felállított elméleteken, mintsem laboratóriumi mqszeres ásványtani elemzéseken alapult. <P align="justify">A barlang feltárásának közelgQ hatvanadik évfordulójára tervezett monográfiánkhoz adatot gyqjtve átböngésztük a tucatnyi, barlanggal foglalkozó szakirodalmat, és bizony több helyütt is ellentmondásokra bukkantunk. Úgy láttuk, hogy egy összefoglaló mq elkészítéséhez újbóli szemrevételezésre, mintavételekre, elemzésekre van szükség, már csak azért is, mert az 1940-es évek óta a geológia tudománya  beleértve a mqszerezettséget és a vizsgálati módszereket is  nagyon sokat fejlQdött. <P align="justify">A barlang 272 méteres tengerszint feletti magasságban nyíló bejáratától a -46 méteren lévQ jelenlegi talppontig sorra vettük a járatokat, fülkéket, termeket, árgus szemmel néztük végig a falakat, az azokban megbújó repedéseket, hasadékokat és képzQdményeket. A kutatók számára nagy lehetQséget jelentett a Benedek Endre-teremben lévQ 3-4 köbméternyi, egykori robbantásból és bontásból származó  esztétikailag nem kifejezetten látványos  törmelékdomb megkutatása (korábban ennek a kupacnak nem tulajdonítottunk különösebb jelentQséget). Az agyagban hihetetlen szépségq és számú kristály, elsQsorban gipsz és kalcit bújt meg. Úgy tqnt, mintha valaki a barlang öszes lerabolt kincsét egy kupacba hordta, és azt agyaggal takarta volna be. <P align="justify">A teremben zajló tereprendezéssel egyidejqleg korszerqsítettük a barlang elektromos hálózatát. A reflektorokat tápláló vezetékeket  elrejtettük , kisebb árkokba fektettük. Az agyagba mélyített csatornákból szintúgy döbbenetes leletek kerültek elQ. Olyan, egyszer már napvilágra került, ám feldolgozatlan és elpusztultnak hitt képzQdményfajtákat vizsgálhattunk meg, amelyek a barlang és képzQdményei kialakulásának új modelljét alapozták meg. Az újszerq elmélet felállításához a villanyvilágítás is nagymértékben hozzájárult: olyan fényviszonyok mellett tanulmányozhattuk a járatrendszert, amilyenek a régmúlt kutatóinak nem adattak meg. A megmaradt kitöltésekben és oldásformákban ezentúl a barlang látogatói is gyönyörködhetnek. <P align="center">Psi törésvonalak mentén <p align="justify"><img src="satorkocikk2.jpg" align="right" hspace="10" vspace="5" border="0"> <P align="justify">A SátorkQpusztai-barlang járatrendszerének anyakQzetét késQ-triász kori dachsteini mészkQ alkotja. A kQzetet  a Dunántúli-középhegység egyéb területéihez hasonlóan  tektonikai erQhatások érték. A késQ-krétában kiemelkedQ területen megindult elQbb a fiatalabb mezozoós üledékek lepusztulása, majd a felszínre kerülQ triász karbonátos kQzetek  az akkori trópusi éghajlat következtében  karsztosodtak (ez utóbbi folyamat feltehetQen a középsQ-eocénig tartott). A hegyeket alkotó mészkQben már ekkor kialakultak olyan oldásos üregek (a környezetükben elhelyezkedQ oldásmentes, nyitott repedésekkel egyetemben) vörös kalcit töltött ki  cseppkQbevonatok formájában. Ezek anyaga zömmel már csak törmelékként található meg a késQbbi, középsQ-eocén korú üregkitöltések kvarchomokkQ anyagába települve, illetve a SátorkQpusztai-barlang legfelsQ részében a járatok irányát meghatározó Qsi törésvonal mentén. <P align="justify">Az elsQ üregszakasz  feltételezhetQen  a barlang ma ismert járatainak alsó, meggyengült részében, a mainál valamivel nagyobb mélységben jött létre fokozatosan. Ez az üreg késQbb felszakadhatott a terület egy kiemelkedése során. Így alakulhatott ki a KQvirág-terem (ma: Benedek Endre-terem). Majd a tektonikus emelkedés miatt a Strázsa-hegy és az akkor már létezQ üregrészek a karsztvízszintnél magasabbra kerültek. Közben vagy ezt követQen szürke agyag mosódott be a Benedek Endre-terembe s az alatta levQ résekbe, üregekbe. Az oldalfalakon levQ tanúrétegek, üledékszínlQk tanúsága szerint a kitöltés néhol a terem tetQzónáját is elérte, s csak késQbb süllyedt meg. Az agyagos üledékre elsQként cseppkQ jellegq vörös kalcit vált ki a terem északnyugati részében. Majd az üledék teljes felületét bevonó, nagyrészt  hazánkban csak itt ismert  dolomit anyagú szürke rétegek rakódtak le, 2-20 centiméter vastagságban, a cseppkQkérgekhez hasonlóan. Ezt követte a falakat bevonó borsókQ megjelenése az elpárolgó víz mésztartalmának kiválása során. A következQ stádiumban képzQdtek a különbözQ gipszkiválások, ezek alapanyaga  jelenlegi ismereteink szerint  a telérekben, illetve a mészkövet fedQ kvarchomokkQben jelenlevQ pirit volt. <P align="justify">A gipszkérgek vastagsága a barlangban lefelé fokozatosan nQ, a Benedek-terem alsó szintjében helyenként 15 centiméternyi réteg mérhetQ. A kéreg helyenként akár 50 százalék kalciumkarbonátot i startalmaz, ez a két ásvány egyidejq, váltakozó kiválására utal. Egyik-másik gipszcseppkQben is kimutatható a kalcit, helyenként ezek rétegszerqen váltják egymást. Ennek alapján egyidejq kénsavas és hidrogénkarbonátos oldás valószínqsíthetQ a barlang feletti kQzetben, igaz, ez kis mértékq volt. Érdekesség, hogy a gipsz vagy a boxworkekre, vagy a borsókövekre települ, utóbbiak esetében mindig 1-5 centiméteres hézag található a két kiválástípus között. A nagyobb gipszcseppkövek némelyikének tövében, illetve a gipszoszlopok belsejében erQsen porózus szerkezetq, karbonátos anyag utal a megelQzQ karbonátkiválásra, amely eredetileg akár cseppkQ is lehetett, csak a kénsavas víz szétmarta. <P align="justify">A gipszkiválást közvetlenül követte a magasabb szintek gömbfülkerendszerének többlépcsQs kialakulása. A mélybQl feláramló langyos pára a magasabban levQ, hidegebb kQzetfelszínen lecsapódott, s a pára oldó hatására (kondenzvíz-korróziójára) gyöngyfqzérszerqen illeszkedQ, sokszor egymásba olvadó kerek szelvényq üregek: gömbfülkék jöttek létre. A gipszképzQdmények a gömbfülkékbQl minden esetben hiányoznak. A barlang többfázisos kialakulását a köztes cseppkQképzQdés, a borsókQkiválás, illetve a cseppkövek és borsókövek úgynevezett párafeláramlási csatornákkal, -csövekkel való metszQdése, visszaoldása bizonyítja. <P align="center">Kristályformák <p align="justify"><img src="satorkocikk3.jpg" align="left" hspace="10" vspace="5" border="0"> <P align="justify">A barlang  láthattuk  gazdag tárháza a különbözQ ásványkiválási folyamatoknak és az ásványformáknak. Ezek lehetnek az üregképzQdést megelQzQ idQszakban keletkezett telérásványok, illetve az üregesedést követQ üregkitöltQ kiválások. A leginkább szembetqnnek a Benedek Endre-terem falát behálózó kalcittelérek, ezeket méz színq, piramishoz hasonló formájú: szkalenoéder-kristályok alkotják. Méretük a mikrométertQl körülbelül 1 centiméter nagyságig terjed. Sokkal ritkábbak a hasonló színq, de 2 centiméter nagyságot is elérQ romboéder (rombuszlapokkal határolt,  torzult kockához hasonló ) kalcitkristályok. Ezeknek apróbb, fehér változataik is elQfordulnak. <P align="justify">A kalcitereket vizsgálva öt kiválási ütemet sikerült elkülöníteni, ezek mind a Strázsa-hegy fedett karsztos idQszakában keletkeztek. A kristályformák alapján egyre hidegebb vízbQl vált ki az anyaguk. A piritkristályok kocka formái a milliméteres nagyságot sem érik el, s anyaguk a késQbbi mállás miatt utólag limonittá alakult. Gyéren fordul elQ a meleg vízbQl kiváló barit, amelynek 1-3 milliméteres, enyhén opálos táblácskái csak a Benedek Endre-terem egyik repedésében láthatók. <P align="justify">A barlang kialakulását követQen keletkezett az egyik (megmaradt) szemet gyönyörködtetQ kiválás: a fehér borsókQ bevonat. A borsókövek legföljebb 1 centimétert elérQ gömböcskékbQl épülnek fel, de helyenként egészen apró, korallszerq változata is elQfordul. Ezek a falakat szinte mindenütt beborítják az alsó szinten. Anyaguk ugyancsak kalcit, csupán elvétve és mqszeres vizsgálattal mutatható ki bennük az aragonit. <P align="justify">A gipsznek számos formája ismert. Legnagyobbak az oszlopok, amelyek 1 méter vastagságot is elérhetnek, oldalukról helyenként gyökérszerq nyúlványok hajolnak lefelé. Az akár 15 centiméternyi gipszkéreg csillógó porcukorként borítja a falakat. A plafonról egykor gipszcseppkövek nyúltak le, ezeknek már csak csonkjai láthatók. Valaha a több centiméter hosszú, de csak egytized milliméter vastag gipsztqk is gyakorik voltak, ma legföljebb a törmelék emlékeztet a múlt szépségeire. Gipszkristályok is már csak a törmelékbQl kerülnek elQ (leírások alapján a felfedezéskor 75 centiméteres is akadt köztük). <P align="justify">A Benedek Endre-terem héjas szerkezetq oszlopainak keletkezését a lefelé szivárgó vizeknek tulajdoníthatjuk. Kalcitanyaguk a felettük elhelyezkedQ gömbfülkék kioldódásából származik. A legutolsó fázisban keletkeztek a barlang középsQ szintjének borsóköves cseppkQképzQdményei (egykori Ferde-, ma Jakucs László-terem). <P align="justify">A SátorkQpusztai-barlangot és annak a pusztítások ellenére is fennmaradt, illetve az újonnan elQkerülQ képzQdményeit a nagyközönség is megtekintheti. A barlangot gondozó és mqködtetQ Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület szakemberei immáron tizenhárom éve szállnak alá az érdeklQdQkkel. A barlangtúra 20 fQs csoportokban, 13 Celsius-fokos hQmérsékleten, körülbelül 1,5 órát tart. A SátorkQpusztai-barlang nincs a szó szoros értelmében kiépítve, de a bejárást létrák és kötelek segítik. (A látogatási napok és feltételek megtalálhatók a www.bebte.hu internetes oldalon.) <P align="center">Breccsa, boxwork és telérrózsa <p align="justify"><img src="satorkocikk4.jpg" align="right" hspace="10" vspace="5" border="0"> <P align="justify">A barlang és környékének területe az eocén kor közepe táján elQbb édesvízi, késQbb tengeri üledékképzQdés színterévé vált. Az üledékek alapján a Nagy-Strázsa-hegy ekkor félszigetként magasodott ki a térszínbQl (a szárazföld a Pilis tömbje felé húzódhatott, mert ott csak a legfiatalabb eocén korszak üledékei találhatók a triász kQzetekre települve). Az Qskarsztos üregek kialakulását mindenképpen az úgynevezett nyílt, leszálló vízq karsztvíz zónájában képzelhetjük el. A hegy környezetében (az egykori Lencsehegyi Bányaüzem területén) elQbb széntelepes összlet képzQdött, majd márga, végül tengeri homok fedte be a térséget. A kovás homokkQvé váló homok a Strázsa-hegy dachsteini mészkövét is befedte  ettQl kezdve beszélhetünk a terület fedett karszttá válásáról. <P align="justify">Az oligocén kornál régebben keletkezett kQzetek a térségben kevéssé pusztultak le. Itt szinte teljes eocén rétegsorokat ismerünk, míg a Pilis más részein  például a Kevélyek esetében  a triász rétegsorok nagy része is hiányzik. Ez alól éppen a Strázsa-hegy kivétel, hiszen tetején megtalálható az eocén homokkQösszlet alsó része is. FelsQ része némileg a korai-oligocénben pusztulhatott le, s még a pliocénben is folytatódhatott. <P align="justify">Az oligocén késQbbi szakaszában folytatódott a terület süllyedése, így fedett, nyomás alatti mélykarszt alakult ki. A térségben ez idQ tájt és a miocén közepén több alkalommal is dácit- és andezitvulkáni tevékenység zajlott (az utóbbi hozta létre a Szentendre Visegrádi-hegységet). Ennek során vulkáni anyag töltötte ki a hasadékokat, s szubvulkáni testek anyaga jutott a térség idQsebb kQzeteibe. Ennek az idQszaknak a következménye lehet  a Magyarországon csak ebben a barlangban ismert  dobozszerkezet, az úgynevezett boxwork-rendszer. Ezt igen sqrq, a légtérbe nyúló kalcitérhálózat alkotja. (A boxwork valamilyen vulkáni erQhatásra kialakult breccsazóna mentén jött létre, a breccsát alkotó kQzettömbök közötti hézagokban pedig kalcit vált ki.) <P align="justify">Újabb hegységképzQ mozgások során alakulhattak ki azok az  idQsebb ereket metszQ  északkelet délnyugati irányú törésvonalak, amelyek a miocén közepére jellemzQ vulkanizmus utótevékenysége során keletkezQ pirittelérek és az újabb kalcittelérek alapjául szolgálhattak. KésQbb ezek a kalciterek az oldási folyamatok és omlások során létrejött járatok falában kipreparálódva, a légtérbe benyúlva maradtak fenn. <p class="author">Lieber Tamás, Sásdi László<br> </td> <td width="15" background="../dfe.gif">&nbsp;</td> </tr> <tr> <td valign="top" background="../dae.gif">&nbsp;</td> <td valign="top" width="15"><img src="../da.gif" width="15" height="15"></td> </tr> </table> </div> <!-- IMPRESSZUM --> <P align=center> <FONT face="Arial CE" size=1>&copy; 1999-2006 BEBTE <A href="http://www.bebte.hu" target=_top>www.bebte.hu</A></FONT> </BODY> </html>