A Sátorkőpusztai-barlang - 17 éve az idegenforgalom szolgálatában    

A Nagy-Strázsa-hegy

A Dorog és Esztergom között fekvő Nagy-Strázsa-hegyben (Pilis hegység) keletkezett, 253 m tszf-i magasságban nyíló Sátorkőpusztai-barlangot csak a második világháborút követő évtizedekben nyitották meg a nagyközönség számára, és akkor kezdték meg tudományos feldolgozását is.

A német hadsereg ellenőrzése alatt tevékenykedő kőbányászok 1944-ben bukkantak a sziklafalban robbantások hatására megnyíló repedésre, de ennek akkor szerencsére nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Felfedezői, a dorogi Várhidi Károly és Rezső valamint társaik, két évvel később jutottak be a később barlangként feltárt kiterjedt üreghálózatba.

A barlang bejárata

A Sátorkőpusztai-barlangban az első hivatalos terepszemlét a Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából Jakucs László, Venkovits István valamint Nickl Matild tartotta, igaz ekkorra már a dorogi fiatalok is bejárták az üreg nagy részét. Jakucs és Venkovits jóvoltából 1946-ban elkészült a barlang térképe, s így az már országosan jegyzett karsztobjektummá vált. Az akkori felmérési adatok szerint (melyek még ma is mérvadóak) a barlang 286 méteres hosszúságot és 46 méteres mélységet ér el. A hagyományos térképeken csak kusza vonalakkal ábrázolható járatokat Jakucs László 1946-ban térbeli, méretarányosan kicsinyített gipszmodellel szemléltette.

A Sátorkőpusztai-barlangot – képződményei révén – a termálkarsztosodásnak: azaz a melegvizes barlangképződésnek mintapéldájaként (prototípusaként) tartjuk számon. Az 1946-os "hivatalos" felfedezését követően számos, korábban vitatott kérdés dőlt el a hévizes barlangok keletkezésével és fejlődésével kapcsolatban, azonban a tudósoknak még ma is jó néhány kérdésre kell megtalálniuk a választ, és ez nem egyszerű feladat. A Kacsában A kutatók szerint a barlang keletkezése a harmadkorra vezethető vissza, amikor a hegyvidék mai arculatát létrehozó töréses hegyszerkezet kialakult. E töréses szerkezet tette lehetővé a hévizek feláramlását, és végeredményben a barlang létrejöttét.A korszerű vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy elvethető az az elmélet, miszerint a Sátorkőpusztai-barlangot kialakító hévizek, vulkáni útóműködés termékei. Erre ugyanis a nincs bizonyíték, és az óriási időtávlatok (10-15 millió év) is kétségessé teszik ezt a fajta magyarázatot. A barlangüreget magában foglaló kőzet triászidőszaki, mintegy 225 millió éves üledékes mészkő. Ebben a kőzetben a tektonikus repedések mentén feláramló melegvizes, többnyire kénsavas oldatok jelentékeny oldómunkát végeztek, s igen különleges képződményekkel díszítették az üreget. A kalcit, aragonit (CaCO3)- és gipszkristályok (CaSO4) változatos – jellemzően hártya, kéreg, tű és oszlop – formákban borítják a barlang falait a talajtól a mennyezetig A szinte szabályos gömb alakú termecskék, a gömbfülkék már-már mesterséges beavatkozások nyomainak tűnhetnek.

Ereszkedés a Benedek Endre-terembe

A barlang képződményei javarészt a meleg vízzel megtelt járatokban keletkeztek több százezer év leforgása alatt. Az amerikai Arthur Palmer professzor 2001-ben tett látogatásakor a párakondenzáció üregképző hatását is jelentősnek értelmezte. A sátorkőpusztai gömbüstök vizsgálatával ugyanebben az évben az ausztrál Armstrong Osborne is foglalkozott, aki a jelentősebb képződményeket külön-külön is felmérte. A legnagyobb fülke a barlang középszintjén található, átmérője 4 méter.

A kristálybarlang 1946-os felfedezésének híre nemcsak a szakembereket vonzotta a “mesés kincsekhez” hanem a környékbeliek is szép számmal keresték fel a barlangot. A gyűjtők – akik között a “hivatalból” eljáró muzeológusok ugyanúgy előfordultak, mint laikusok – sohasem távoztak üres zsebbel. A képződmények nagy részének apránként nyoma veszett, melyek közül még manapság is kerülnek elő különböző példányok, magángyűjtők és múzeumok tárlataiból, padlások, pincék rejtekéből.

Részlet a Benedek Endre-teremből

A Sátorkőpusztai-barlang kifosztásában azonban a környéken állomásozó katonák – magyarok és szovjetek egyaránt – játszották a főszerepet. Egy–egy előljáró érkezése a körletek feldíszítésével, a barlangi képződmények ilyen célra történő felhasználásával járt. De elbeszélések szerint a laktanyaudvart is szépen fejlett gipsztömbök, egykori oszlopok maradványai díszítették. Már az 1950–es években közzétett felmérés tanúsítja, hogy az üreg károsodása elérte az 50%-ot. Ez az arány a 80-as évek végére 70%-ra nőtt.

A barlang sorsa kedvezőbbre fordult azzal, hogy a feltárási munkálatok, a gondozás és a felügyelet szervezett formát öltött. Ebben elvitathatatlan érdemeket szerzett Benedek Endre bányafőmérnök (1912-1987), aki 1958-ban megalapította a kezdetben gyermekeiből és azok baráti köréből álló, első dorogi, barlangász társaságot, a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoportot. A csoport nemcsak a Sátorkőpusztai-barlangban, hanem a szomszédos Strázsa-barlangban – ezt 1962-ben fedezték fel – és a Pilisnyergi-víznyelőben is jelentős feltáró tevékenységet végzett.

Gipszoszlopok

Benedek Endre csoportjának egyik legfigyelemreméltóbb eredménye a Kadić-szakasz megtalálása volt 1976-ban. A Sátorkőpusztai-barlang nagytermének (ma Benedek Endre-terem) addig ismert legalsó pontjától (Forrás) egy mélyebbre vezető barlangrészt fedeztek fel. Sajnos ez a barlangrész csak kevesek számára mutatta meg magát. Három évvel később egy kisebb omlás vetette vissza a munkálatokat. Ezt még kijavították, az aknát újraácsolták. Egy évvel később viszont a képlékeny, vizes agyag újból megcsúszott és ez már olyannyira összenyomta az ácsolatot, hogy egyúttal a további tevékenység is ellehetetlenült. 1980-ban a kutatók lemondtak az újbóli megnyitásról. Ebben a döntésükben, mint később elmondták, az is szerepet játszott, hogy a Kadić-szakasz képződményeinek épségét – a barlangot érő atrocitások ismeretében – nem tudták garantálni. A barlangszakasz megnyitásának kérdése napjainkban többször is előtérbe került, de a kivitelezést egyelőre pénzügyi és technikai okok is nehezítik. A BEBTE tagjainak többsége ugyanakkor azon a véleményen van, hogy az "eltemetett" barlangrész újbóli feltárását – részben baleset-, részben természetvédelmi okokból – a növekvő idegenforgalom miatt sem célszerű elvégezni

gipsznyúlvány

Sátorkőpusztai-barlang védelemét illetően előrelépést jelentett a terület katonai célú hasznosításának megszüntetése (1990), illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakulása (1997). A Nagy Strázsa-hegy növény- és állattani értékei mellett a különleges keletkezésű és egyedülálló, változatos formakincsű Sátorkőpusztai-barlang miatt vált a nemzeti park fokozottan védett területévé.

Ugyanakkor nem szabad elfelednünk, hogy a nélkülözhetetlen feladatokat ellátó civil természetvédelem szerepe is meghatározó volt, és persze ma is az. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az 1950-es, 60-as, 70-es és 80-as évek kutatói is mindent megtettek szeretett barlangjuk és környékének megóvásáért, azonban az elszánt kincsvadászok, no meg a bürokrácia oly sokszor állította lehetetlen helyezet elé őket. Mindezek ellenére lelkesek maradtak és szent meggyőződéssel végezték munkájukat.

 
 


  Látogatás a barlangban    

Az Oszlopok csarnokában

A Sátorkőpusztai-barlang 1993-tól Komárom-Esztergom megye egyetlen, nagyközönség számára is látogatható barlangja. Gondozója és üzemeltetője az 1989-ben megalakult Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE). A szervezet célkitűzései között szerepel a tájvédelmi feladatok ellátása mellett, hogy a barlangot minden érdeklődő számára bemutathatóvá tegye. A barlang megtekintésére augusztus és december kivételével minden hónap 2. hétvégéjén, valamint március, április, május és szeptember 4. hétvégéjén van lehetőség, de kizárólag előzetes bejelentkezés útján. A barlangtúrához ajánlott felszerelés az overáll vagy szabadidőruházat, valamint bakancs vagy sportcipő. Egyéni elektromos világítóeszköz (zseblámpa) használata is javallott, jóllehet az egyesület a látogatási napokon a reflektoros kivilágítást is biztosítja.

A barlangtúra időtartama a csoport létszámától függően, 1,5-2 óra. A levegő hőmérséklete az alsóbb szakaszokban – természetes körülmények között – állandóan 13,1 °C, a felsőbb, ún. bejárati zónában évszakfüggő. A barlangban a relatív páratartalom 95-98%-os.

A barlangtúrát a nehezebb szakaszokon vaslétrákkal, illetve kötéllel könnyítették meg. Ezek az eszközök azonban cseppet sem rontanak a barlangjárás varázsából, mindössze biztonságosabb és gyorsabb közlekedést tesznek lehetővé.

Jelentkezés barlangtúrára: 06-20/9558-211 vagy 06-20/520-1261

 
 


  Élővilág    

A barlang jó néhány élőlénynek szolgál állandó és időszakos lakhelyéül. A barlangkedvelő (troglophil) fajok közül a kis patkósorrú denevér is meghúzódik itt, egyedszámát húszra becsülik. Az igen ritka hosszúfülű denevérrel szintén találkoztak már a kutatók, sőt 2004-ben a kereknyergű patkósdenevér is megjelent. Előszeretettel keresi fel a barlangot az erdei pele is. Ez a kedves kis rágcsáló tulajdonképpen mindenevő. Nemcsak rovarokat és magokat zsákmányol, de a barlangászok figyelmetlenségét is kihasználja; az elölhagyott és kibontott konzervekre, kenyérre, de még a libazsírra is vevő. A pele barlangban történő mozgását sokan megirigyelnék. Ügyes mászó, a függőleges és aláhajló falakon is biztosan mozog. Tájékozódásában nemcsak szeme, de szaglása, hallása is segíti. 2003 telén a barlangászokat is meglepte, amikor 40 méteres mélységben, az agyagos törmelékbe bújva találtak egy éppen téli álmot alvó példányt. E kis különc fajtársainál minden bizonnyal védettebb helyet talált magának, bár ez majdnem a vesztét okozta; a törmelék kibontásakor, az egyik csákánycsapás centiméterekre kerülte csak el. Szerencsére a barlangászok észrevették, visszatakarták az igazak álmát alvó állatot és elővigyázatosságból megjelölték helyét. A pele márciusban ébredt fel hosszú szunyókálásából, és csatlakozott a bejárati szinten lévő társaihoz.

A barlang felső szakaszában számos rovar, többek között szúnyogok, legyek és pókok telelnek át.

patkósorrú denevér kis patkósorrú denevérek
erdei pele
 
 


 

Gömbüst Korabeli publikáció az egyik felfedező tollából

Barlangjubileum

Barlangfürdetés Dorogon

Villámcsapás a felszín alatt

Az ATOMKI radondetektoros méréseinek eredményei

 
 

© 1999-2010 BEBTE www.bebte.hu